Cseperedő Családi központ

A gyerekek sosem voltak valami jók a szülőkre való hallgatásban, de sosem mulasztják el utánozni őket.

Dan Millman

Úton-útfélen hallani manapság a hiperaktivitásról, valójában mégis keveset tudunk róla. A gyakran csupán felületesen elolvasott információtömeg hatására sok rokonból, ismerősből és barátból válik egyszeriben hiperaktivitás-szakértő, amikor egy gyereknél magatartásbeli gondokat vél felfedezni. Kezelhetetlen, problémás gyerek, neveletlen, vad, túlságosan eleven, gyengébb képességű… és még sorolhatnánk azokat a sztereotípiákat, melyeket gyakran a gyerek füle hallatára sütnek szinte billogként a gyerek homlokára „küzdj meg vele, ha tudsz!” felkiáltással. A gyerek pedig, minél többször hallja, annál kevésbé küzd; ellenkezőleg: inkább megfelel a sztereotip elvárásoknak.

Manapság talán nem sok szülőnek jut eszébe a mózeskosár bibliai eredete, mint ahogy a modern mózeskosarak is már csak távolról hasonlítanak az eredeti, vesszőből font, szurokkal és gyantával bélelt kosárkára.

A bélésanyagon azért szerencsére sokat finomított a II. Ramszesz uralkodása óta eltelt idő, a mózeskosár pedig még mindig képes időről időre akár divatot is teremteni az újdonsült szülők körében. Ezért aztán, ha nem is a vízen való úsztatáshoz, de altatáshoz, szabadban való piknikezéshez, a babakocsival kombinált változatokat pedig sétára mindenképpen ajánljuk újszülöttek számára, apróbb változatait pedig az első szerepjátékok kellékeként.

hagyományos, kékfestővel bélelt

minimalista, Crocks-utánérzés

szerepjáték kellékeként

Képek innen,

innen,

és innen