Cseperedő Játszóház

Cseperedő Képességfejlesztő Játszóházunk célja a gyermekek legoptimálisabb fejlődésének támogatása. Cikkeinkkel, összefoglalóinkkal megpróbáljuk segíteni a kisgyermekes családok mindennapjait.

Friss topikok

  • Intizar: @Cyr: a) Miért jelentene lényegi rálátást? Egy darab egyéni tapasztalat. c) Iskolába jár, itthon. ... (2012.06.16. 20:00) Waldorf-madarak

Életképek a Cseperedőben

Idegrendszeri folyamatok vizsgálata az iskolaérettség tükrében

2012.06.03. 19:09 - Cseperedő Játszóház

Címkék: a fejlesztés képességfejlesztés játszóház reflex moro reflex rendellenesség nyaki cseperedő fejlesztőpedagógus idegrendszer fejlődése tónusos Galant-reflex hiperaktivitáshoz babkin reflex galant reflex

1. rész      

 

Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend az a felfogás, miszerint „maradjon még egy évet az a gyerek az óvodában, később biztosan könnyebben fogja venni az akadályokat”. De vajon minden esetben igaz ez a mondat? Amennyiben pedig igaz: mit tehetünk azért szülőként, hogy az óvodában töltött bónusz esztendő valóban gyermekünk javát szolgálja?

Számos újszülött-kori, illetve kora gyermekkori agykutatás visszatérő sémája, hogy az idegrendszer fejlődése különböző, egymást meghatározott sorrendben követő érési szakaszból áll. Fontos, hogy valamennyi fejlődési szakasznak meghatározott időben szükséges bekövetkeznie, mely alatt lezajlanak az adott képesség kifejlődéséhez szükséges, egymásra épülő részfolyamatok.

Amennyiben az idegrendszert már kora csecsemőkortól optimális hatások érik, akkor értelemszerűen a kellő időben jelennek majd meg a részképességek és az ezekre épülő képességek előfeltételei, legyen szó mozgás- vagy épp beszédfejlődésről.

Azonban, ha az idegrendszer stimulációja nem megfelelő, vagy esetleg akadályoztatott, beszéljünk akár koraszülöttségről, születéskori oxigénhiányról, vagy éppen a környezeti ingerek hiányáról, megtörténhet, hogy kimaradnak, vagy netán hiányosan rögzülnek olyan működési mechanizmusok, melyek visszavethetik, de bizonyos esetekben kóros irányba el is torzíthatják a fejlődési folyamatot.

 

Reflexek – az idegrendszer mozgatórugói

Már a magzati korban megjelennek, az úgynevezett primitív, ősi reflexek, melyek megléte a megszületést, illetve a túlélést hivatott támogatni. A várandós kismamát érő pszichés, traumatikus vagy környezeti hatások, szülési traumák, jelentős mértékben befolyásolják ezen reflexek sorrendiségét, melynek borulását az idegrendszer fejlődése sínyli meg. Optimális esetben valamennyi primitív reflex legátlása a maga idejében történik, a későbbiek során megjelenő tudatos mozgások, a környezeti ingerekre adott tudatos válaszreakciók használatával.

Az ősi reflexek segítségével a csecsemő folyamatosan fejleszti – ismételgetéssel edzi – azokat a részfolyamatokat, melyek segítségével kialakul pl. a térbeni látás, a vizuális ingerfeldolgozás, a tapintás, egyensúlyozás vagy éppen a hallási tájékozódás képessége. Az egymást követő, folyamatos ingerekre adott válaszokkal megtanulja a baba az ingerek közül a számára hasznosakat kiszűrni, az idegrendszeri fejlődés során pedig kisvártatva már szelektálni is képes lesz a környezeti hatások és az arra adható lehetséges válaszreakciók között.

Ismerkedjünk meg azokkal az újszülött korban is vizsgálható reflexekkel, melyek meghatározó jelentőséggel bírnak gyermekünk későbbi fejlődése szempontjából, és amelyek kiemelt hangsúlyt kapnak a Cseperedő Családi Központ képességfejlesztő foglalkozásain.

Ilyen például a Moro-reflex, melyet a hirtelen erős zaj, esetleg helyváltoztatás vált ki az újszülöttekből.  Bizonyára minden szülő megfigyelte – talán meg is mosolyogta - a folyamatot, ahogy a baba hirtelen széttárja a karjait – akár még álmában is. Ez a reflex, mely tompított formában ugyan, de egész életünk során megjelenhet (pl. hirtelen ijedtség hatására összerándulunk), nagyjából a 4-5. hónap végére veszít intenzitásából.

Ha azonban e reflex legátlása nem történik meg idejében, kifinomultabb, a környezeti ingerekre adható egyéb válaszreakciók segítségével, úgy a gyermek a későbbiekben sem lesz képes szelektíven reagálni. A „Fuss vagy üss” elv élete központi részévé válhat, akár jelentéktelen dolgok kapcsán is.

A lépegető reflex viszonylag rövid időn keresztül, nagyjából az első 2 hónap során figyelhető meg a babáknál. Amennyiben úgy tartjuk az újszülöttet, hogy szilárd talajhoz érjen a talpa, azonnal elkezdi egyik lábát a másik elé tenni, mintha járna. Ez a reflex egy éves kor körül jelenik meg újra, amikor már kellőképpen érett csemeténk a járásra.

A tónusos nyaki reflexet (szimmetrikus – STNR- illetve aszimmetrikus – ATNR-) 1 hónapos kor környékén figyelhetjük meg. Ha az újszülött fejét az oldalára fordítjuk, az ellenkező oldalán lévő karját behajlítja, az azonos oldali karját pedig kiegyenesíti. A szem-kéz koordináció korai előszele ez, amely a későbbiek során a csecsemő mellett lévő dolgok spontán megragadásában is segít. Amennyiben ez a reflex fél éves koron túl is megmarad, az motorikus idegrendszeri probléma jele lehet.

A Babkin-reflex előfordulása a koraszülöttek közt jóval gyakoribb, mint az éretten világra jövő babáknál. A reflex a baba tenyerein alkalmazott enyhe nyomás hatására jön létre, az ingerválasz lehet a fej elfordítása, vagy a száj kinyitása, esetleg a nyakbiccentő izmok működésbe lépése.

A gerincvelői reflex vagy Galant-reflex során a baba gerincének végigsimítására adott elsődleges testi válasz a törzs szinte „ficánkolva” való előre-hátra mozgatása. Ennek a reflexnek a megléte segíti át az újszülöttet a szülőcsatornán – ekkor a hüvelyfal folyamatos nyomása váltja ki.

Ez a reflex általában 6 hónapos korig marad meg, ennél további megléte idegrendszeri problémákra utalhat, következménye pedig akár késő kamaszkorig tartó éjszakai ágybavizelés is lehet. Ilyen esetben a pizsama gumijának deréktáji érintése váltja ki a reflexet, de nap közben az iskolában, vagy óvodában a szék támlája, vagy a szorosabb ruházat is folyamatos mozgást válthat ki a gyermekből, aki az őt érő, számára szelektálhatatlan ingerek hatására képtelen lesz másra koncentrálni.

Láthatjuk tehát: amennyiben egy reflex rögzül, és nem veszi át a helyét egy finomabb ingerválasz, úgy a gyermek mindig, mindenre azonosan (reflexszerű mozgással) reagál majd. Miután pedig környezete folyamatos ingerekkel bombázza őt – különösen az óvodáskor vége felé – ez az ingeráradat számára feldolgozhatatlan mennyiségben érkezik, ami nyugtalansághoz, koncentrációzavarhoz - szélsőséges esetekben pedig hiperaktivitáshoz is vezethet.

A következő cikk tartalmából:

Néhány szó a hiperaktivitásról

A kúszás-mászás fontossága az idegrendszer további érésének szempontjából

Otthon is elvégezhető vizsgálati eljárások fejlesztő játékok.

A bejegyzés trackback címe:

https://cseperedojatszohaz.blog.hu/api/trackback/id/tr684563196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása