Október 13.-án elindítottuk csoportos, szülőkkel együttműködő tanácsadó foglalkozásunkat.
A fejünket összedugva, szerteágazó témák tömkelege és sok-sok kérdés is felszínre került a kérdezők táborában.
A diskurzuson néhány örökzöld téma is szóba került:
- Mitől tűnik el a gyerekem füléből a FÜLDUGÓ?!
- Nem akar a gyerek ALUDNI, ENNI, INNI!?
- Kikészítik a testvérek egymást és a szülők idegeit is!
- Biliztetés?! Mikor és hogyan kezdjük?
A beszélgetés, tapasztalatcsere során egy lépéssel közelebb kerülhettünk a problémák gyökeréhez és a megoldási lehetőségekhez.
Két dolgot szeretnék kiemelni:
- Pontos kommunikáció
- Következetesség
Ezt a két fogalmat beépítve a nevelési szemléletünkbe két varázsigénk már biztosan van, csak a használatát kell jó alaposan feltérképeznünk!
A teljesség igénye nélkül, egy-egy praktikát a kedves olvasóval is megosztunk:
A gyermekkel való kommunikáció során az eldöntendő kérdések helyett, választási lehetőséget adjunk!
Pl.: Kérsz almát?
Válasz: Nem, nem akarok enni!
Helyette:
Melyiket kéred a körtét vagy az almát?
Jössz fürdeni?
Válasz: Nem akarok ma fürdeni!
Helyette: Melyik törölköződet szeretnéd használni?
Ha valamilyen tiltásról van szó, akkor pedig ne azt emeljük ki, hogy hogyan NEM szabad, hanem hogyan szabad és még + információval is lássuk el gyermekünket.
Pl.: Nem szabad szaladgálni az utcán!
Az utcán úgy biztonságos, ha fogjuk egymás kezét, mert…
Ne nyúlkálj a konnektorba!
A konnektorban áram van, ezért figyelünk, hogy távol tartsuk a kezünket!
Sokak kérésére a füldugós problémakört is kicsit jobban körüljártuk.
Igaz, ami igaz, tényleg néha egy láthatatlan füldugó van a gyermekek fülében, sokszor ők maguk teszik bele, s az esetek egyharmadában fizikailag tényleg nem hallanak ezekben a pillanatokban a gyerekek.
Megvizsgáltuk, hogy mi is lehet a fizikai háttere ennek a tünetcsoportnak.
A kicsik egész héten, egész nap új információk tömkelegét szippantják magukba, amelyeket folyamatosan fel is kell dolgozniuk, hiszen így tudnak újabb és újabb területeket fejleszteni. Azonban ha az tapasztalatok túlságosan összesűrűsödnek, felhalmozódnak, akkor a külső zsilipek/kapuk egy időre bezáródnak, amíg újra lesz elegendő hely a frissen érkezett információ befogadására.
Abban az esetben, ha az idegrendszer kicsit lassabban tud munkálkodni, akkor léphet fel, hogy bizony egy-egy érzékszer munkáját egy kis időre blokkolja a gyermeki agy. Így előfordulhat, hogy a gyermektől már hatszor kérünk valamit és nem reagál s a végén, még azt is képes mondani, hogy ő bizony nem hallotta!
Tehát az esetek egy részében valóban kisebb időszakokra szünetelhetnek bizonyos érzékszervi vagy más jellegű területek, de azért az estek többségében a Huncutmanó dolgozik a gyerekekben.
